Hogyan dolgozzuk fel a gyászt?

A gyász öt fázisa

1. Tagadás

A gyászoló érzelmileg bénultnak és üresnek érzi magát, de jellemző a rendkívül sok érzelem feltörése is. Az is elfogadható, ha nem tud tisztán gondolkodni, beszélni, és ez mások szemében közömbösségnek tűnhet. 

2. Düh

A gyászoló ebben a szakaszban a felelőst keresi. A közvetlen környezetében élők számára ezt a legnehezebb elviselni. Előfordulhat az is, hogy magát hibáztatja a halálesetért. 

3. Alkudozás

Idővel csökken a harag, és feltámad a vágy, bárcsak lenne esély az elvesztett ember megmentésére. Ilyen kérdésekkel kínozza magát: ha idejében elvittem volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól.

4. Depresszió

Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és előkerülnek a szép emlékek is. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erősödik a racionális elfogadás. Ez az elfogadás állapotának előkészítése. A gyászoló ismét intenzíven gyászol, előfordulhat, hogy átveszi az elhunyt stílusát, szokásait. A fázis akkor zárul le, ha a gyászoló képes elfogadni az elválást.

5. Elfogadás

A gyászmunka utolsó stádiuma a leválással veszi kezdetét. A gyászoló megbékél a megváltoztathatatlannal, és megkezdődik az önmagához, valamint a világhoz fűződő új viszony kialakításának időszaka. Képes a normális életvitelre, tud örülni az élet szépségeinek, nem gyötri bűntudat, vannak életcéljai és tervei azok megvalósítására. 

Hogyan élhetjük túl a gyász időszakát?

- Ne akarjuk az érzelmeinket droggal, alkohollal, evéssel vagy munkával elnyomni. Ezekkel csak távol tartjuk magunkat a saját érzéseinktől, és nem leszünk képesek szembenézni a gyásszal és feldolgozni azt. Ezek a stratégiák emiatt hosszú távon nem is segítenek jobban érezni magunkat.

- Ne siettessük a gyász feldolgozását, ne legyünk türelmetlenek. Mindenkinek más időtartamra van szüksége ahhoz, hogy érzelmileg túl legyen rajta.

- Beszéljünk az érzéseinkről, és ne szakadjunk ki a családi és baráti körből. Ha magunkba fordulunk és elszigetelődünk, azzal csak még erősebbek lesznek a depressziós érzéseink. 

- Próbáljunk meg minél hamarabb visszatérni a régi kerékvágásba, tehát újra úgy élni, ahogy előtte.

- Az elhunyt személy lakását és tárgyait ne hagyjuk úgy, ahogy előtte voltak, mert azzal csak lassítjuk az elfogadás folyamatát. Elég, ha néhány fotót vagy személyes tárgyat megőrzünk, a többitől mindenképp váljunk meg.

Hogyan segíthetünk a gyászolónak?

- Ne mondjunk neki közhelyeket (idővel túl leszel rajta, meg tudod csinálni stb.). Ezzel egyáltalán nem segítünk rajta, és nem is visz előrébb.

- Hagyjuk őt beszélni az érzéseiről és az emlékeiről. Amikor az elvesztett személyről beszél, ne állítsuk párhuzamba a mi életünket, ha esetleg már mi is elvesztettünk valakit. Ez az idő szóljon csak róla. Persze röviden biztosíthatjuk róla, hogy teljes mértékben megértjük a helyzetét és átérezzük a fájdalmát. 

- Ne hagyjuk, hogy elszigetelődjön. Keressük a társaságát rendszeresen, és a lelki támogatás mellett tevőlegesen is segítsük a napi rutinban (bevásárlás, főzés, házimunka). 

- A temetés után már mindenki kevesebbet foglalkozik a gyászolóval, aki emiatt egyedül marad, és úgy kell szembenéznie az ürességgel. Ilyenkor nagyon nagy szüksége van egy közeli jó barátra, legyünk hát mellette.