Hogyan erősíthetjük kiskamasz fiunk önbecsülését?
Hogyan derítsünk fényt arra, hogy gyermekünk vajon önbizalomhiánnyal küzd-e? Íme néhány egyértelmű jel és változás gyermekünk viselkedésében, melyek segítségével időben észrevehetjük és orvosolhatjuk a problémát.
Könnyen feladnak mindent
Mikor egy nehézséggel állnak szemben, - legyen az társasjáték közben vagy egy új dolog tanulása során, - a fiúk hajlamosak feladni a küzdelmet, még mielőtt igazán megpróbálták volna. Ilyenkor kifogást találnak, duzzognak, mérgesek lesznek, talán látszólag ijedtnek is tűnhetnek. Ennek gyakran az az oka, hogy egyszerűen félnek a kudarctól.
Minősítik magukat
Gyakran elhangzik gyermekünk szájából olyan mondat, hogy „Béna vagyok.”, „Ronda vagyok.”, netán „Nekem semmi sem sikerül!”? Az önbizalomhiányos emberek kemény önkritikusok és rendkívül nagy figyelmet szentelnek annak, hogy vajon más mit gondol róluk? Nehezen fogadják a negatív kritikát, ugyanis csak megerősíti bennük a rossz véleményt önmagukról, amit már eddig is gondoltak. Azonban a dícséretet sem tudják elfogadni, mert úgy vélik, nem érdemlik meg.
Kivonják magukat a közösségből
Az önbizalomhiánnyal küzdő fiúknál megesik, hogy hanyagolják barátaikat, nem érdekli őket tovább olyan elfoglaltság, amit régen kedveltek, illetve megpróbálnak kibújni minden olyan új esemény vagy élmény alól, mely kimozdítaná őket a komfortzónájukból.
Rossz magaviselet
A magabiztosság hiánya nem feltétlenül bezárkózottságot vált ki egy gyermekből, néha pont az ellenkezőjét hozza elő. Lehetséges, hogy kamasz fiunk hirtelen pimasz, főnökösködő, makacs vagy kötekedő lesz. Mást fog okolni saját hibáiért, elkezdhet rosszul teljesíteni az iskolában vagy rossz magatartásformát vehet fel a társaitól. Valójában mindez csak álca, amely azt jelzi, hogy nem érzi elégedettnek és boldognak magát a bőrében.
Hogyan bánjunk az önértékelési problémákkal küzdő kamasz fiúkkal?
Szülőként az összes fent elmlített jelet megtapasztalni saját gyermekünknél szívszorító lehet. Azonban rengeteg módon segíthetjük őt ezalatt a kihívásokkal teli időszak alatt.
1. Vegyük őt komolyan!
Ha fiunk panaszkodik, hogy mennyire rossz valamiben, a válasz ne automatikusan az legyen, hogy „Dehogy vagy rossz!” vagy „Ne butáskodj!”. Ennél sokkal célravezetőbb, ha érdeklődünk érzelmei felől, és elkeseredésének gyökereiről firtatjuk. Mondjuk el neki, hogy mindenki érez így élete során és biztosítsuk afelől, hogy bármikor ott vagyunk, ha beszélni szeretne erről.
2. Tanítsuk meg kezelni a kritikát!
Magyarázzuk el, hogy a kritika alapvetően pozitív szándékú dolog, amely rávilágít mindazokra a dolgokra, - melyeken ha változtatunk, - fejlődünk és jobb ember válik belőlünk. A kritika ugyanakkor meg is sebezheti az embert, főleg ha valaki alapból „maga alatt van”. Segítsünk fiunknak megérteni a különbséget!
3. Mutassunk túl a sztereotípiákon!
Világítsunk rá, hogy a férfi lét rendkívül összetett és nem csupán az „erős”, a „nagy” vagy a „sziklaszilárd” jelzőkkel tarkított sztereotípiákkal hozható összefüggésbe. Mutassuk be kamasz fiunkat nála idősebb srácoknak vagy felnőtt barátoknak, akik nagyban különböznek egymástól. Próbáljuk meg kiszélesíteni látókörüket azáltal, hogy olyan férfiakat mutatunk be neki, akik eltérő dolgokban kiemelkedőek: például olyat aki humoros, egy másikat aki okos, aki sportos, aki visszahúzódóbb, esetleg segítőkész.
4. Mindig mondjuk el mennyire szeretjük őt!
Közösen, egy családként folytassuk utunkat és ne próbáljuk meg siettetni gyermekünk felnőtté válását. Így ösztönözzük, hogy ne hagyjon abba olyan dolgokat, melyeket fiatalabb korában szeretett csinálni.
5. Ne próbáljuk meg helyettük megoldani a problémákat!
Mondjuk el, hogy mennyire boldog lesz, ha egy olyan problémát old meg magától, amiről nem is hitte volna, hogy valaha is sikerülhet. Bátorítsuk arra, hogy saját megoldásokat keressen és a nehézségeket bontsuk le számára kisebb, megoldhatóbb lépésekre. Ha végül megküzd a feladatokkal, éreztessük vele, hogy nagyon büszkék vagyunk rá!
6. Engedjük, hogy néha jobban tudja nálunk!
Valószínű, hogy jó eséllyel többet konyít a modern technikai vívmányokhoz mint mi magunk, ezért engedjük, hogy ő is tanítson számunkra valami újat! Ne kritizáljuk a zenei ízlését, inkább engedjük, hogy megmutasson nekünk egy új számot vagy filmet. Fogadjuk érdeklődéssel még akkor is, ha nem tartjuk az igazinak. Semmiképp ne becsméreljük a frizuráját vagy az öltözködését! Biztassuk arra, hogy odafigyeljen a ruháira, a hajára és a bőrére, valamint adjuk meg számára azokat az eszközöket, amelyek hozzájárulnak az egészséges és vonzó külső megteremtéséhez.
7. Mutassunk jó példát!
A példás gyereknevelés legfőbb alapja, hogy gyermekünket ugyanazzal a tisztelettel illetjük meg, mint a partnerünket. Legyünk őszinték, magyarázzuk el és kérjünk bocsánatot, ha hibáztunk! Ezzel azt is megtanítjuk számára, hogy tévedni, hibázni, emberi dolog.
8. Támogassuk a testmozgást és aktív életmódot!
A testmozgás a legjobb módja, hogy feldobjuk hangulatunkat és „kieresszük a gőzt”, mindemellett garantáltan meghozza gyermekünk önbizalmát. Ha fiunk nem érdeklődik a sportolás iránt, próbáljunk a focin és futáson kívül valami érdekesebb sportot mutatni neki, például valamilyen küzdősportot, evezést, falmászást, úszást vagy íjazást, mindaddig, ameddig meg nem találja a hozzá illő sportágat.
9. Ne reagáljuk túl!
Ne felejtsük el, hogy a gyermekek természetes fejlődésének része, hogy néha megkérdőjelezik saját képességeiket. Az önbizalom idővel épül fel és fiúgyermekünk hamar észre fogja venni, hogy a magabiztosság belülről, nem pedig mások véleményéből fakad. Most mindössze arra van szüksége, hogy mi, szülőként ott legyünk és megkönnyítsünk minden nehézséget!
Ezt az írást a Head & Shoulders, a családi önbizalom-építést támogató márka hozta el Önnek. Kíváncsiak vagyunk a véleményére is: mit tanácsolna a kamasz fiúkat nevelő szülőknek a témában? Várjuk hozzászólásait!